[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
-r-rendben..-mjd bolintott egyet és követte öket.. |
Yuuki
- Persze! Gyere csak. - válaszolt Niyának, majd megragadta a lány csuklóját. - Menjünk, mert ez meglép... |
"egy torony?hm.. az elöbb mintha még nem lett vna it.."
-ha nem zavarok én is mehetek?.-kérdezte bátortalanul.. |
- Valami lakhely is jól jönne, jobb időben még elmegy a szabad ég alatt alvás, de ilyenkor... - gondolkodott tovább, majd a part felől megpillantott egy toronyszerűséget. - Nézzétek! Ott szerintem ellakhatnánk - meg se várva a reakciókat elindul. |
Niyának eszébe jutott h a táskájába maradt még egy kis étel..
-Nálam még van egy kis étel ha gondoljátok adok nektek is belöle^^..-majd halvánan mosolygott.. |
Yuuki
- Annyira nem fázok...- rázta meg a fejét. Nem akart egy halott állat bundájában rohangálni. - Jó idő van! - legyintett, kissé hevesebben, mint gondolta. - De való igaz, egy kis élelem nem ártana. |
Niya csak a hóban ülve a parszéléröl figyelt..miközben egy két dolgon gondolkozott.. |
- Üdv - intett egyet Niyának, de közben továbbra is zsákmányt keresett. - Tudod Yuuki, a hús nem a fán terem, és neked is kéne valami melegebb ruha... - Mivel nem telál sehol rajtuk kívül élőlényt, így feladja a terüle pásztázását. |
Yuuki
- Szia! - intett Niyanak, majd ismét Firlanhez fordult. - Mégis minek? unatkozol? Dobáljalak meg hóval? - ajánlotta készségesen. |
Niya ahogy üldögélt egyszercsak megszolal..
-sziasztok..-de csak igy halkan mondta... |
- Csak tudd, hogy mikor táncolsz a vonalon! Tudd hol a határ! - mosolyog rá Yuukira, miközben feltápászkodik. - Majd keresni kellesz valami nagyobb bundás állatot... - gondolkodott el hangosan és elkezdett körbenézni. |
Yuuki
Viszonozza a csókot, majd egy mosoly kiséretében megpuszilja Firlan arcát és lemászik róla.
- Azt hiszem inkább csöndben kellene maradnom, igaz? - húzta fel Firlant is ülő helyzetbe. |
- S! - emelete egyik ujját szája elé, jelezve, hogy a lány túl sokat beszél. De mivel ez a módszer nem elég biztos, ezért megpróbálja inkább saját ajkaival beszédképtelenné tenni szeretőjét. |
Yuuki
- Tényleg radkiális módszereid vannak... - jegyezte meg nevetve. - Nem fájt, ugye? - nem igyekezett feltápászkodni Firlanről, kényelmesnek találta a helyzetet. - Még hogy fáj a fejed. ha valóban annyira vészes lenne, nem ugrálnál össze-vissza. |
- Nem menekülsz! - kiáltott Yuuki után, majd a körülötte megjelenő hógolyók visszaestek a földre. A warlock ezután lábaiba gyűjtötte energiáit és egy jól megcélzott ugrással utol érte a lányt, még a levegőben. Felkapta a földről, magához ölelte, s közben megfodult, hogy az ő háta csapódjon a jégnek, am szerencsére nem tört be ettől. Csúszásuk folyamatosan lassult, majd pár méterrel a másik két személy mellett álltak meg a partnál. |
Yuuki
Az első sokk után, amiből egy jól irányzott hogolyó ébresztette fel, rohanni kezdett. Igyekezett pár kósza fa mögött nyugtot lelni, de jobbnak vélte a többiek irányába indulni, különösen azért, mert így is eltalálta pár kósza hólabda. |
sry kéétszer küldte el :S >.<
2010.12.25 11:41 Niya „Niya ahogy csuszkált a jégen egyszr hirtelen elesett..ekkor nagy nehezen feltáplázkodot és ugy volt vele h egyenlöre ennyi elég volt neki és visszaült a fiu mellé..” |
/a következő jelenetet azoknak ajánlom, akik játszanak a COD-al, jelzem én nem vagyok köztük, ám ismerem
HEADSHOT! A lány pont a fejét kapta el, és mivel elég nagy volt a golyó, meg a bele vitt erő, a férfi pedig alig pár lépésre volt, így Firlan majdnem orra esett. Végül sikerült megállnia, tána pedig kirázta hajából a havat. zek után a lány felé fordult gonosz vigyorral.
- Szóval így állunk? - szeme feketére váltott és a körülötte lévő hóbóból több adagnyi külön-külön kiemelkedett és szabályos gömbbé formálódott, majd egyszerre megsorozta velük a lányt. |
Niya ahogy csuszkált a jégen egyszr hirtelen elesett..ekkor nagy nehezen feltáplázkodot és ugy volt vele h egyenlöre ennyi elég volt neki és visszaült a fiu mellé.. |
Niya ahogy csuszkált a jégen egyszr hirtelen elesett..ekkor nagy nehezen feltáplázkodot és ugy volt vele h egyenlöre ennyi elég volt neki és visszaült a fiu mellé.. |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|