[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Yuuki
Odaadóan viszonozza Firlan csókjait, majd elcsúsztatja a warlock nyakára és fülére. Egyik kezével még mindig a nyakát karolta át, másikkal pedig Firlan ingét próbálta kigombolni. |
Kicsit meglepődik, majd viszonozza a csókot, közben teljesen magához szorítja a lányt és egy könnyed lendülettel egy kövekkel takart részhez indul, majd nem messze a parttól, de már a kövek takarásában kezd újra szimpla lebegésbe, közben egyszer sem választva el ajkait Yuukiétól. |
Yuuki
Öszevont szemöldökkel figyeli Firlan értetlen arckifejezését.
- Buta- böki meg újra arcát, majd mosolyogva egy csókot nyom a warlock ajkaira. |
Történelmi pillanat: A warlock nem érti! Néz a lányra értetlenül, közben két kezével a derkát tartja, mivel nem tűnik túl edzettnek és nem kéne hagyni megfulladni... |
Yuuki
- Nem tartok attól, hogy megölnél. Még ha bármikor meg is szegnéd az alkut, valahogy nem gondolom azt, hogy emiatt tennéd. Sokkal inkább azért, mert nem találok vizet, ha fáj a fejed. Vagy ha nem menekitelek el egy hasonló helyzetben, egy idegesítő alaktól - gondol itt Greedre. Megelőzve Firlant, a varázshaszáló elé úszik, majd újra a nyakába kapaszkodik.- Kezdem magam elég kellemetlenül érezni. |
- Összeraktam nem? - kérdi közönyösen, közben folytatja az úszást. - Amúgy meg nyugodj meg, nem kell ezt csinálnod, nem foglak megölni érte, ha kimész a partra, csak egy kósza ötlet volt. |
Yuuki
Egy ideig üldögél a parton, majd ruháit ott hagyva visszalép a vízbe és Firlan után úszik.
- Hisztis vagy. - kapaszkodik Firlanbe meglepetés szerűen, hátulról és újra hozzá simult. - Egyszerűen nem számítottam arra, hogy megsemmisíted a ruhám. |
- Lehetne, hogy egy pillanatig ne akadékoskodj és kicsivel több érzelmet mutass? - érdeklődik értetlen arccal. Közben szabad kezével az úszó ruhadarabok után nyúl és energiaátküldéssel az elroncsolt szálakat összeilleszti régi formájukba.
- Most már boldog vagy? - miközben megkérdezte a parthoz úszott és kiültette a lányt, ruháját pedig mellé terítette és közben megszárította, majd lassú úszással elindult a tó belseje felé.
~Legalább a zátmeneti mágikus zavar megszűnt. Az okozhatta a fejfájásom és a mágiakontrollom teljes szétesését~
Ezekkel a gondolatokkal próbálja elterelni magát az előző helyzettől. |
Yuuki
- Te szétkaptad a ruhám? - sokkol le egy pillanatig, majd megrázza a fejét.- És mégis mien fogok ezek után mutatkozni? Az nem jutott eszedbe, hogy nem tudok segíteni, mert ha elengedlek, elsüllyedek?- Firlan trükkös megoldásán, még ha kicsit dühös is volt, nevetnie kellett. |
Vállat von és egyszerűen elbontja a fekete felső ruházatot.
- Eddig szépen kértem - mosolyodik el, majd közelebb húzza a lányt. - Ezek után midnent ehhez hasonló módszerekkel érjek el, vagy észhez kapsz? - kérdi kedves mosollyal arcán. |
Yuuki
- Épp ideje, hogy elismerted! - felelte kuncogva. - De mivel lekislányoztál nem is olyan rég, el kellene, hogy hajtsalak. De azt hiszem elegendő büntetés, hogy szenvedhetsz a ruhámmal. |
- Most én adok neked igazat. Tényleg nő vagy - mosolyodik el cinikusan és kiemeli a víz alaól a szoknya alját, majd fel le emelegeti, jelezve most már konkrétabban, hogy mit szeretne. |
Yuuki
Felötlött benne pár lehetőség, hogy Firlan miként próbálja majd megcáfolni monológját, akár víz alá nyomással, vagy egyszerű haj összekócolással, de erre nem számított.
- Mit csinálsz...- öleli szorosabban, nehogy a víz alá süllyedjen. |
Nem mond semmit. Az a keze, mely eddig tartotta a lányt, most annak nyaka köré csúszik, másik kezével pedig megpróbálja a lány nehéz, gótikus ruháját eltüntetni az útból, ám ehhez segítségre van szüksége, hisz most nem szándékozik elpusztítani azt. |
Yuuki
Még mindig nevetve simul Firlanhez.
- Ez kicsit meglepett... De akkor sem volt gonosz húzás, szóval még mindig nem mondanám, hogy nem vagy kedves. Próbálkozz csak nyugodtan elhitetni velem, hogy nem tudsz normális is lenni. - böki meg egyik kezével Firlan arcát, míg a másikkal a nyakát kulcsolta át. |
- Igen? - kérdezi gúnyos mosollyal. megfogja a lány vállát, majd egy rugaszkodással a vízbe veti magát vele. Mivel az emberek általában ilyenkor kicsit meglepődnek, ezért nem engedi el a lányt ,hanem a víz felett tartja fejét, és lábával lebegteti magukat. |
Yuuki
- Szívesen - felelte mosolyogva. - Örülök, hogy jól vagy. Sejtettem, hogy a tenger víz nem lesz jó, ezért nem is próbálkoztam vele. Ami viszont szembe tűnő, hogy most kedves vagy. Különös, majdnem aggasztó - ugratja mesterét, halkan kuncogva. |
Miután kiszedi fejét, megkönnyebbülten tapasztalja, hogy elmúlt a kínzó fájdalom.
- Köszönöm - fordul inasához. - Mielőtt megkérdeznéd, miért nem volt jó a tengervíz, elárulom, hogy ittam is - mosolyodik el. - Az egyetlen dolog amit nagyon utálok, az a migrén. Iszonyatos fejfájás, és még koncentrálni sem hagy. Ezen a téren még fejlődnöm kell.
~Ma pedig valamiért elég kevés erőm maradt...~ |
Yuuki
Míg várakozik, leül a Firlan mellé a fűbe. Durva távozásuk talán meglepte a többieket, de most ez nem számít. Kicsit korholta magát, hogy csak ilyen körülményes módon tudott segíteni a mesterének, de talán még ő is belátja majd, hogy egyebet nem tehetett. |
nehézkesen ér el idáig, de amint meglátja a hideg vizet, letérdel a partra és fejét a hűs nedű alá nyomja. Tarkóját is ellepi a víz, majd két kezét a még pont száraz fejrészre teszi és egy halváykék energiagömbbel lát neki önmaga helyre hozásának. |
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|