[55-36] [35-16] [15-1]
- A warlock lét átka - lehunyja szemeit - de remélem így már jobb - Ezután újabb csókot ad Yuuki ajkaira, majd ismét egy kevés mágia használatával emeli magukat a levegő, majd az ágyra ő érkezik háttal. Szemeit továbbra is csukva tartja, mivel újra feketévé váltak. |
Yuuki
- Nem vagyok szeszélyes. - felelte mosolyogva. - És ha mégis, akkor se zavarjon ez téged. A szeszélyességemnek köszönhetően vagyok most a karjaidban. - egy pillanatra összerezzen Firlan szemei miatt. - Te viszont kicsit ijesztő tudsz lenni ilyenkor. |
Behunyja szemét, hogy ne riassza meg a lányt a feketeségével, ugyanis mágiát használ. Óvatosan megemeli a lányt telekinézissel, hogy felérjen hozzá, majd megcsókolja és magához öleli. - Hogy te mennyire szeszélyes vagy... - szemeit korán nyitotta ki, még pont lehetett látni, ahogy a fekete szín eltűnik. |
Yuuki
Felpattan ő is, és kicsit vörös arccal lép a warlockhoz. Megragadja Firlan csuklóját, ezzel gátolva őt az öltözködésben. Kicsit félve az elutasítástól, áll lábujjhegyre és megkísérel egy csókot, de mivel szeretője túl magas, ez nem jött össze. |
Csak elmosolyodik, majd feláll az ágyról felvenni ingét. Ezenkívül nem csinál semmit, csak elkezdi összegombolni a ruhadarabot magán. |
Yuuki
- Nem voltam kegyetlen. Csak nem akartam, hogy ránk nyissanak. Nem tudtam, hogy bezártad az ajtót. És azt sem gondoltam volna, hogy ennyire morcos leszel. - mosolyogva simíott végig Firlan arcán. |
Megvakarja fejét és ásít még egyet. - Tudod egy warlock nem olyan mint a többi ember. Ha túl sok benne a negatív energia az veszélyes, így vagy levezetem azzal, hogy pusztítok, vagy meditációval lehiggasztom magam. Az utóbbi mellett döntöttem, bár nem lett volna rá szükség, ha nem bánsz tegnap velem olyan kegyetlenül - jegyzi meg és várja a lány reakcióját. |
Yuuki
Körbe néz a szobában, majd megpillantja a földön heverve az inget.
- Azt hiszem ott. - bökött mosolyogva a ruhadarab felé. - Ne haragudj, hogy megzavartalak. Nem tudtam mi bajod, túl nyugisan feküdtél... |
Lassan kinyitja szemeit és az első dolog amit meglát az Yuuki arca. - Miért zavartad meg a meditációmat? - kérdi álmosan és megvakarja oldalát. - Nem tudod hova raktam az ingem? |
Yuuki
Ismét megböki az arcát, de feladja, hisz látszik, hogy semmi haszna. De legalább abban biztos, hogy nincs semmi baja. Feltehetőleg csak túlzottan álmos volt. Erre a gondolatra önkéntelenül is elvigyorodott, hisz igenis sokat pihent.
Egy hírtelen megfontolás után kicsit megrázza Firlan vállait. |
A bökdösésnek semmi haszna, bár talán csak annyi, hogy kis résnyira kinyílik a férfi szája és valamivel jobban kivehető, hogy igenis vesz levegőt. Akár egy téli álmot alvó állat, csak egyáltalán nem kövér... |
Yuuki
- Héé! - bökte meg Firlan arcát, miután legugolt mellé. Egy ideig figyeli az arcát, kicsit megijedve. Végig mérte, de sérülést nem látott rajta.
~ Talán alszik? De ilyen mélyen...? ~ |
Rezzenéstlen arccal fekszik, alig látni rajta némi életjelet. Két karja teste mellett, lábai összezárva. Akár egy halott a ravatalon... |
Yuuki
Felér a lépcsőn, majd megtorpan a szoba ajtó előtt. Halkan, kissé bizonytalanul kopog, majd választ sem várva kicsapja az ajtót, besétál, lendületből a bejáratit visszalöki, majd oda sétál Firlanhez. |
Belép a szobába, majd köpenyét megszokottan egy, az ajtó mellett lévő szögre akasztja. Ezután leveszi ingét és lefekszik az ágyra és lekezd meditálni. Olyan mintha aludna, csak annál mélyebb tudatállapot így nehezen kelthető fel belőle. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|