[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Niya a távolbol egy fa alol figyelte az eseményeket miközben elgondolkozott |
- Akkor megkérlek, hogy kezd el osztogatni is. Két poharat hagyj itt nekünk.
Ezután megpróbál mindenkihez szólni.
- Öm emberek, a kiosztott itóka poharát tartsátok meg, ezután önkiszolgáló lesz a bor! - folytatta a bor kitöltését, és rábolintott az öntet ötletére. |
*Elmegy a kocsi mellé felvesz néhány üveg bort amit segítői hoztak majd visszaül Firlan mellé*
-Tessék itt van még pár üveg, de van még ha kell, tölteném nekem egy keveset? A húst mindenkinek készül csak még kicsit sülnie kell. Esetleg összedobhatok hozzá egy kis boros öntetet ha gondolod... *közben a tüzet bámulja és amikor befejezte mondandóját akkor ránéz Firlanra és közben mosolyog* |
Yuuki
- Jajj, persze.- lépett Firlanhez, majd megragadta a poharakat és tarotta, hogy a warlock ki tudja tölteni az italokat. - Szólhattál volna márhogy is. Elég, ha megkérsz.... |
Miközben a forró itallal ütyködik, hogy kikeverje és utána kitöltse, válaszol a kovácsnak:
- Én se vagyok kocsmáros, csak a legegyszerűbb dolgokat használom hozzá: fahéj és cukor. De annak örülnék ha azt mondanád, hogy a kocsidon van még egy hordó bor, ugyanis ez egy pohárnyira elég midnenkinek. Annyival pedig se felmelegedni, se berugni nem lehet - elneveti magát az utolsó mondatnál. - Kérlek süss húst nekem is és Yuukinak is, mivel el vagyunk foglalva az italokkal - ekkor célzóan a lustálkodó inasra pillant. |
Yuuki
- Köszönöm! - vette el a csokit Niyától, majd majszolni kezdte.
- Ne is figyeljen rá! - bátorította az öreget.- Kicsit mogorva, mert nem szereti a hideget.. |
* Letelepszik Firlan mellé majd a tűz mellé a földbe tűzdeli a kis nyársakat amiken a kis darab húsdarabok pont a tűz felé lógnak*
-Remélem megfelelő fűszereket hoztam hozzá, úgylátom ez neked jobban megy, én maradok a kovácsolásnál... |
Papó
- Itt vannak...- nyomott pár poharat Firlan kezébe. - Nem kell megköszönnöd! - morogta mérgelődve. - Mindent nekem kell adjak..Mindegy, lábast nem találtam. |
Elveszi az edényt, majd pár fával kiegyensúlyoz egy helyzetet, amikor a hasábok még nem égnek el, de a zedény a tűz felé kerül. Beletölti a bort, majd mikor már elérte a kellő hőfokot elkezdte beleadagolni a fűszereket. Ekkor ér el hozzá Niya a csokival, amit egy biccentéssel köszön meg, majd megeszi. Ezután tovább munkálkodik a forraltboron, majd ráripakodik az öregre:
- Vénember az itlat a hóba töltsem? - kiabál rá, kicsit mérgesen, de látni, hogy kezdi élvezni ezt az ünnep dolgot. |
~ Gondoltam erre is...~
*Elővesz a kabátzsebéből két kis edényt, majd odanyújtja Firlannak egy pár fűszernövénnyel együtt*
-Tessék, ehez sajnos én nem értek annyira... |
-rendben..-bolintutt majd mindenkinak adott a csokibol.. |
Csak megrázza fejét, majd körbenéz az öreg után.
- Hey, öreg! Hozod már a forraláshoz kellő edényt, lábast akármit? - kiabál, mivel ne mlátja sehol a vén lókötőt. |
*Befejezi a pakolást majd kis nyársakat kezd el előkészíteni a sütéshez*
*Ránéz a fánál álldogáló Niyara*
-Gyere ide légy oly kedves és adjál mindenkinek egy kis csokit. |
*Leteszi a bort majd egy lazamozdulattal lehuppan a tuz mellé ôs csendben melegedik* |
Yuuki
Viszonozza a csókot, majd Firlanhez bújik.
- Nem kéred vissza a köpenyed? - kérdezi még mindig aggódva, de mielőtt a warlock válaszolhatott volna, Smith felé fordult és egy gyors mozdulattal intett neki. |
Niya lemaradj leghátulra majd megált egy fánál.. |
*Pakolás közben:*
-Sziasztok! visszaértünk! |
*megérkezik egy kis kocsival a háta mögött amin rajta van az a bizonyos állat a farakás tetején, amit ledob a hóba és elkezdi kirakodni a fát a tűzrakástól nem messze.* |
Végigsimít a lány arcán.
- Szerintem ezt veheted elég meghittnek. Aik most itt rohangálnak, nem magukért törik magukat, legalább is nem cska maguk miatt. Próbálják közösen feleleveníteni a számotokra annyira fontos hagyományt. Ameddig a szigeten vagyunk, ha úgy nézzük ez a mi kis bizar családunk - elgondolkodik - maradjunk annyiban, hogy a te bizar családod - helyesbít, majd lehajol a lányhoz, hogy ne kelljen miatta felemelnie a fejét, ahhoz, hogy a szemébe nézzen.
- Ameddig pedig én itt vagyok, senki sem bánthatja az inasomat - kacsint Yuukira, majd megcsókolja. |
Yuuki
Firlan mellé telepszik, és elmosolyodik ahogy a meleg átjárja a testét.
- Annyira mostmár nem is jó a karácsony... Kiskoromban jobban szerettem. Valahogy meghittebb volt. Mondjuk...Ezen a szigeten főleg bizarr egy kicsit. Ki tudja mikor jön egy veszedelmes csövesnek kinéző, különösen sötét alak? |
[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|