[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Odanézett rájuk, sóhajtott eggyet, kicsit közelebb ment a többiekhez, leült és újra a tengert bámulta* |
-Elisha. Na és miféle vagy te? Még sosem láttalak erre felé...-térdepelt le a lány mellé de fel nem segítette inkább törökülésbe vágta magát és nézelődött. A háta mögöt meglátot egy kissé kisnövésű alakot aki éppen feléjük tartott. - Na ne hányan vagytok? |
Keira Shomore
Lassú kimért léptekkel sétált végig a puha homokba. Hosszú rózsaszínű hajába belekapott a lány tengeri szellő. Megpillantotta a többieket, de nem ment oda hozzájuk.
|
*Arra sétálgatott unalmában és nézte a tengert, nem figyelt semmi másra* |
* Reflex szerüen fordult meg, elfelejtette, hogy homokon áll, igy szinte azonnal egyensulyát vesztette, és lezuhant a földre. *
- Öhm.. Yumi a nevem... |
*Ekkor hatalmas füst keletkezett és a lény eltünt a szeme elől, pont mikor már pár lépésre volt tőle. A háta mögül viszont megszólalt valaki - Te meg ki vagy?-mondta nem túl udvariasan. |
*Egyre kényelmetlenebb lett a helyzet, és egyre dühösebb lett. Már rendes tempoba haladt elöre. * |
*Még mindig nem mozdult, viszont mereven őt nézte. A szeme mintha világított volna...egyre kelemetlenebb lett ez Yumi számára* |
~ Mi a fene van ott..? ~
* Felállt, leporolta magát, és ovatosan, szinte araszolva indult el az a valami felé. * |
*Yumi ekkor kicsit balra fordította fejét a választ várva ám észrevett egy sötét alakot a part fele. Jobban megnézte nem keverte e össze egy fatörzsel de a (talán) emberi vonások egyre jobban kirajzolódtak. Várta hogy valami életre utaló jelet adjon magáról de mindhiába mert meg sem moccant...Aztán hirtelen úgy érezte őt bámulják ráadásul nem is akárki, hanem a rejtéjes akármi. Egyre felszültebb lett és a kíváncsiság is eluralkodott rajta.* |
- Rendben.. - Vigyorodott el. - Azt már tudod, hogy utálom a vért.. gondolom, azt is észre vetted, hogy angyal vagyok.. 18 éves, és fogalmam sincs, hogy miért vagyok itt. Az a tag... azt mondta, hogy valami okkal. Jo lenne tudni, hogy miért.. |
kb..., de most mesélj valamit magadról inkább. |
- Mintha tudnék neked ártani.. - Sohajtott. - Nembaj, nem vagyok rá kiváncsi. Azthiszem, nem ugy kéne kezdeni az ismertséget, hogy elmondjuk egymásnak, hogyan lehet kinyirni a másikat. |
Jah, de van valami amivel könnyen meghalunk... Nem mondom el. |
- Értem... - Bolintott. - Szoval.. ha titokban akarod tartani, akkor inkább igyekszel elhalálozni..? Várjunk csak.. ha megtámadnak, akkor szinte lehetetlen megölni téged..? |
az elrejtözést, nem úgy értettem, hogy a csatorna alatt lakunk hanem, hogy ha van valami bajunk inkább elvérzünk... vagy valami ilyesmi |
- Elrejtve? Dehát.. az emberek nem vennék észre, hogy te.. büvészkedsz a véreddel. Minek elrejtve élni? Felesleges, ugysem szurnák ki.. |
Őszintén? Nem tudom. Nincs az én fajtámnak neve. Az emberek csak a régi idökben tudtak rólunk, azóta elrejtve éltünk. Most is csak azért muttatam meg ezt, mert az a tag szerint nem kerülünk ki innen egy hamar. |
* Szinte pánikolva ugrott fel, és hátrált pár lépést. *
- Uristen... mi a fene vagy te? |
*hirtelen kijött a vér a kezéböl, de nem akárhogy, rózsa formában* Szimplán csak tudom írányítani a vérem. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|