[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Niya ahogy elnézte mindenki ismer mindnkit ezért inkább hátérbe huzodoan viszaült a fa alá szép csöndbe.... |
- Rendben - normalizálódik szemszíne. - pedig hasznos lett volna az energiája - mosolyodott el, majd végignézet a társaságon, kiszúrva a fiatal démont és intett felé - Üdv! |
- Dede, hadd folytassák csak. *szól közbe, akciót váró szemekkelxD* - Rég volt már harc úgy is... |
"barlangbazárás"..-gondolkodik e és eszébe jut h amikor Ringoval a kristálybarlanghoz értek akkor lehet h ök voltak azok majgy lépést hátrébb lépp.. |
Yuuki
- Ne, várj... Ne kezdjétek megint. - szólt mindkettő felé. - Ne kezdjétek ismét..Kira most nem tett semmit, és csak az életét mentette... Majdnem logikus volt a barlangba zárás... |
Kira
-Már bocs de a múltkorit se én kezdtem. Így nem is szeretném folytatni..-mondja a fiúra nézve fagyos tekintettel. |
Niya ahogy talpra ált haja még mindig havas volt és Kira mellöl köszön a töbieknek..
-sziasztok..-ezután csak bámul maga elö egy ideig.. |
- Nyugi mindjárt eltűnik - miközben mondja szeme feketére vált. - Na folytatjuk a legutóbbit? |
Yuuki
- Jé! Ő volt az aki bezárt minket, nem? - tekintett Kirára, majd elvigyorodott. - nem hittem, hogy újra látjuk. |
Kira
-Üdv. Igen megint én-mondja Firlanra nézve,majd lehajol és fél kézzel talpra segíti a lányt.Ránéz Yuukira.-Látom még te is egyben vagy. Ez jó. |
Niya csak halkan felált lerázva magáol a havat amikor egy jég darabon elcsszott viszaesve és ujra teli volt hóval..
-na szép ez se az én napom..-morogja halkan már nem is törödve a havas fejével.. |
Egy ideig csendben halad tovább, majd meglátja Kira-t és egy lenéző pillantás kíséretében odaszól neki:
- Már megint te? |
Yuuki
Vidáman mosolyog Firlan szitkán.
- Nézd! Ott vannak páran. - bökött az épp látóhatárába esett Niyára és Harira. - Oda menjünk? |
Kira
Megejt egy kis mosolyt ahogy a lányka havas fejét figyeli- Jópofa vagy így..-mondja de azért segít neki lesöpreni a havat. Kiegyenesedik mert felfigyel a közelgő léptek zajára. |
*Halk csattanást hallot meg. Mosoly jelent meg az arcán, mert ez az ő csapdája volt amit kihelyezett, hogy legyen mit enni. Oda sétált, miközen remélte, hogy valami nagy darab álatt van benne. Mikor oda ért csalódott. Egy kis mókus volt összesen.*
- Végülis, ez is több, mint a semmi. Lehetett volna még nagyobb is.
*Miután leszedte a mókust a csapdáról hangott hallot. Kira hangja volt, de még nem tudta, hogy kié ezért óvatosan ment a hang írányában kezében a mókussal.*
|
Szitkozódva halad az erdőben, hisz még mindig hideg van. Összehúzza magán köpenyét és morog. |
Niya egy pillanatra megrezent mert egy hókupac zuhant rá..
-szijja..-köszönt vissza..-zekszerint ..-mondtam egy halovány mosolyal és havas fejjel.. |
Kira
Távolabb meglátja a mozgó pontokat így lemászik a fáról és a hozzá legközelebb eső ember felé vette az irányt. Akinek az illata még ismerős is volt neki. Kis séta után odaért.
Helló Niya-köszönt a lánynak.- Megint összefutunk? |
Niyyát hirtelen kirázta a hideg egy pilanatra majd szokáshoz hiven leült a hóba majd rajzolgatni kezdett zenét halgatva... |
[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|