[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
-Miért akarsz mindenáron megölni? Nem gondolod hogy élve lehet hogy még a hasznodra lennék..? |
Nyugodtan fekszik tovább, ki sem nyitja szemét.
- Ha nem tudod átadni, akkor maraj ott és várd emg, amíg pihenek kicsit. Utána megöllek és elveszem a testedből távozó energiát... |
Yuuki
- Engem nem igazán érdekel a medál. - ült fel, majd karjaira meredt, felmérve sebei állapotát.- Csak egy kicsit...egy kicsit fájt. - meredt Firlanra. |
*felnéz a fiúra könnyes szemekkel*-ha akarnám se tudnám átadni az erőmet..Olyan fajból is vannak őseim ami miatt ez lehetetlen..-mondja elkeseredve.* |
Arrébb sétál és leül a fűbe unottan.
- Egy medál elporlad, és ezek már zokognak. Ez unalmas... Hey! Ha kibőgtétek magatokat ideadjátok a róka-koma erejét? Még kell keresnem rajtatok kívül is embereket és el kell vennem az erejüket, hogy kicsinálhassam azt, aki nem enged el a szigetről...
Letép egy fűszálat, a szájába teszi és elterül a földön. Közben persze egy enyhe energiaérzékelő kört tesz maga köré 10 méter sugarú körben, hogy észlelje a támadók közeledését. Ezután lehunyja szemét és elkezd meditálni, ogy újra összhangba hozza testét és lelkét... |
Yuuki
Fájdalmasan felnyög és Ringo mellé roskad
~ Mégis mi volt ez? ~ tűnődött, miközben ajkaiba harapva próbálta visszafolytani fájdalmának feltörő hangjait. Ujjai azonban a puha füvet markolták, öt-öt csíkot húzva ezzel a földön. Királykék szemeit most lehunyva tartotta, hogy áruló könnyei le ne leplezzék |
*térdre roskad fájdalmasan fogva mellkasát* A...medálom..*könnyek lepik el szemeit majd zokogni kezd*Nee..!!
|
Szemei feketévé válnak, teste pulzálni kezd és szinte árnyékká változik, majd villámgyorsan suhan át a két lány testén, sebeket hagyva maga után, meg persze a medált is elporlasztotta maga után. teljes nyugalommal áll a lányok mögött rejtegetve az iszonyatos fájdalmat, amit minden izmának izzása okoz.
- Tehát akkor. Kérem a valódi forrást - fordul vissza kedves mosollyal kezét feléjük nyújtva. Közben másik kezét ökölbe szorítja köpenye alatt, hogy visszafogja magát és ne látszódjon rajta a fájdalom. |
-De jó étvágyad van..*mondja a fiú szemébe nézve* A medálom az csak emlék..Számodra nem hasznos..*még mindig tartja a szemkontaktust* |
Ismét ördögi vigyor jelenik meg arcán.
- Onnan, hogy olyan rókadémonokat ettem mint te. Valamint más erős lények lelkét és energiáját. Ez a warlockok útja. Mielőtt jönne az ostoba kérdés, hogy "Honnan tudod?" - változtatta kényessé a hangját - elmagyaráznám, hogy harnál, főleg sérülten adrenalin fellépésénél a test túl sok energiát szabadít fel, ami a légkörbe, a levegő energiájába távozik. Nekem csak egy levegővétel a számon át és már érzem az ízét.
Egy újabb határozott lépéssel, már csak két lépésre redukálja a távolságot.
- Tehát, öljelek meg a medálért, vagy ne? És ha megöllek, lassan tegyem és fájdalmsan?... vagy még lassabban és még fájdalmasabban? |
-Nem szeretném odaadni..Félek hogy tönkretennéd..*mondja a fiúra nézve szomorkásan* De, te miért kérdezhetsz ennyit és mi miért nem kérdezhetünk..? Mesélhetnél arról honnan is szerezted ezt a nagy erődet..Tényleg érdekelne, hogy váltál ilyen erőssé. |
Yuuki
- Nem hiszem, hogy jól állna neked... - pillant Ringo nyakékére. - De ha szépen, nagyon szépen megkéred, talán felpróbálhatod... |
Továbbra is halad feléjük, s mivel ők ne mhátrálnak, így a közöttük lévő távolság fokozatosan csökken. Közben folytatja mondandóját tenyérbemászó modorral:
- Csinos kis ékszer, érdekelne, hogy van-e bármi értéke számomra. Megnézhetném? - kérdezi egy angyali mosoly kíséretében. |
*nem válaszol hanem Yuukira pillant. így hajától most először látszik a medál amit visel* |
Yuuki
~ Vajon miért nem támadott meg? Elfárad? Oké, hogy lusta... De ennyire? Ha elég távol maradunk talán nem kap el ~
- Miért nem hiszek neked? - pislogott gyanakvóan |
Körülnéz "zsákmányai" után, s mivel azokat elég távol találja meg, nem próbál újabb frontális támadást. Lassú, kimért léptekkel indul el feléjük, közben eltűnik kezéről az energiapenge és kezeit megadásra emelei.
- Oké, ezt kicsit eltúloztam... Kezdjük előröl. Ha átadod nekem a tudásod és erőd forrását, mondjuk egy medál, tekercs, könyv, jogar, karkötő, akkor abba is hagyhatjuk ezt a felesleges fogócskát, úgy is csak kifáradok tőle, ti pedig elpatkoltok. Ha ideadod, amit kérek, akkor leülök valahol, tanulmányozom, elsajátítom belőle a nekem hazsnos tudást és kinyerem belőle a nekem kellő erőt, majd elpusztítom. Én erősebb leszek ti pedig élők... mindenki jól jár... |
-Nincs mit..*mondja majd felszisszen fájdalmasan* A fenébe..Bárcsak képes lenneék gyógyításra..*mondja halkan bosszankodva* Jól vagy?*kérdezi Yuukit majd Firlan-t kezdi figyelni* |
Yuuki
Szemeit csukva tartva szorítja Ringo egyik karját pár másodperc erejéig. Amikor felnéz, megkönnyebbülve sóhajt.
- Köszi...- nyögte, majd arrébb lépett és remegő kezekkel lesimitotta ruháját, hogy ez idő alatt is nyugalmat eröltessen magára. |
-Ne!!*sikítja majd odaugrik és megfogja Yuukit eltűnik vele az útból* |
Leengedi karjait támadó helyzetből és testhelyzete is nyugodtá és átlagossá válik.
- Ugyan kérlek, minden halandó ugyan olyan játékszer számomra - közelebb lép és már csak magasságából kifolyólag lenéz a lányra. - Ne hidd, hogy csak mert eddig nem öltelek meg, máskor sem foglak... mondjuk most - és amint gyorsan felrántja kezét, rajta a pengével megcélozva vele a kis testet. |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|