[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
* Még mindig úgy nézte mintha valami film menne - Figyi tudjuk hogy ősvámpír vagy 1000-szer montad már...* |
-Akkor bebizonyítom neked,hogy én Adzsiténél is erősebb vagyok...Ráadásul Ősvámpír...-mondta majd a zombi teste fekete lángra kapott,majda bőr elkezdett lejönni a fiú karjáról.Végül eldobta magától pár méterre,aol heves lángban elkezdett égni a szörny. |
*Kikerekedet szemmel nézte az eseményeket de nem igazán fogta fel a helyzet komolyságát... - Van valakinél egy kis pockorn? -* |
*nézi az előadást, popcorn a kezében xDD* |
- Az egyetlen ösvámpir, aki látezhet, csak Adzsite lehet! - A torkárol, valamint arcárol a hus foszlani kezdett, csont, és erek maradtak. A hus, ami szép lassan egész arcárol, nyakárol lefoszlott, Ikumi szorito mancsaira kezdett telepiteni, igy olvasztva magát egybe a fiuval. |
Valóban?-kérdezte gúnyosan majd még magasabbra tartotta a torkát.
-És ha azt mondom,hogy egy hatalmával felérő Ősvámpír van itt a szigeten,aki egykor a leggjobb barátja volt?-kérdezte majd elkezdte szorítani a torkát. |
- Adzsitét senki nem gyözheti le! - Mondta ugyanolyan örült hangsullyal, és mosollyal az arcán, amit mostmár a többiek is láthattak. Az alak felfedte kilétét, és cseppet sem zavartatta magát, hogy az elöbb a lány megütötte, vagy hogy éppen a torkát szoritják. Arca félig be volt kötve, az egyik szeme is fáslival volt boritva. Ahol a kötés nem volt megtalálhato, ott hus sem: arca - már ha az annak nevezhetö - rodhadt husbol állt, szint ugy nyaka, amit a srác szorongatott. Testét egy ocska poncso boritotta, épp oly szakadt volt, mint viselöje. |
*Kezdett bedühödni, - Most divat ez a nyakadra szorítom a kést ?- azzal egy erős lendülettel megfordult kikerülve a pengét és a levegőbe boxolt ahol gondolta hogy ott van az a valami...* |
-Előlem nem menekülsz,te féreg.-kiáltotta majd kinyújtotta az ujját és a tű a kezébe repült.
-Egy ősvámpírral nézel farkasszemet...-mondta majd az éles látása segítségével torkon ragadta az idegent és a magasba tartotta.
-Mit tudsz Adzsitéről? |
* Még mindig láthatatlanul Elisha mögött termett, és egy másik, éles tüt tartott a lány nyakához, ami láthato volt *
- Érintetlen terület... szinte csalogatja a pengémet a husod.. * Elisha egyre inkább ugy érezte, mintha egy erös kar tartaná szorosan. * Ha jol hallottam.. nem hiszel Adzsitéban? |
* Ő nem várt, kapásból a hang felé hajított egy füstölgő fekete gömböt hogy lássa, nem halandó...* |
-Nem vagyok ember...És te pedig akárki is vagy,mutasd magad...-nyújtotta a kardot a tűlövés irányába. |
* Elisha unottan eltolta a torkától a kardot Ikumihoz fordult és még mindig mosolygot - Amilyen úriember vagy nem tudnál bántani egy hölgyet - nézett vele farkasszemet...* |
*Elisha, és Ikumi arca mellett egy hegyes tü száguldott el, kicsit megsebezve öket. *
- Rám figyeljetek, halandok. - Suttogta egy örült hangján. |
-Szánalmas.-mondta majd Puff Elisha mögött jelent meg és a lány torkához szegezte a kardját.
-Én nem vicceltem, aranyom...Többezer éves Ősvámpír vagyok és egyidős Adzsitéval... |
- Ó bocsánat - temette a kezébe mosolyát és alig hallhatóan kuncogott. |
* Ilyedten pislogott Ikumira. *
- Nem... de megigérem, hogy minden ide tévedöt megkérdezem, nem e ö véletlenül.. |
-Már hogyne éreznéd a jelenlétét, ő teremtette a szigetet...*nézett rá Ikumira* |
-Ne merj velem gúnyolódni!-szólt rá.
-TE még nem tudod milyen az,ha felidegesítenek... |
-Elkaptad már Adzsite fiút ? - fordult oda gúnyos ábrázattal Ikumihoz. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|